Az elkészítés helye | ||
Az elkészítés ideje | 16. század első negyede | |
A nyelvemlék anyaga | papír | |
Levélszám | 18 levél | |
Méret | 184 x 134 mm | |
Őrzőhely | ELTE Egyetemi Könyvtár, Budapest (Magyarország) | |
Jelzet | Cod. Hung. 7 | |
Egyéb | – bastarda írás – zöld bőrkötés, 1847 körül – | |
Digitalizált változat | ||
Digitalizálás helye, ideje | ELTE Egyetemi Könyvtár |
A Bod-kódex a készítés helyére és idejére közvetlen adatot nem tartalmaz. Teljes szövegét egyetlen, jól író, valószínűleg férfi szerzetes írta, aki munkája végére személyes megjegyzést biggyesztett: Ennek jó áldomása volna jó helyen. A rubrikálást feltehetően egy másik személy végezte. Ferences eredetre utal, hogy a Bod-kódex teljes szövege megtalálható a biztosan ferencrendi Lobkowicz-kódexben. A „húgaim” megszólítás egyértelműsíti a női (klarissza) használatot. A kötet két traktátust tartalmaz. Az első Embernek három fő ellenségéről (világ, test, ördög), a második pedig Az halálról szól. Az első értekezés szövegegységeinek konkrét latin forrása ismeretlen, ám szerzője felhasználhatta Barlám és Jozafát legendáját, Világbíró Sándor mondáját, a Speculum Humanae Salvationist, Temesvári Pelbárt sermóit stb. A példák egy része más nyelvemlékkódexekben is szerepel. A második traktátus a vetélkedésirodalomba, illetve az ars moriendi műfajba tagolódik. Forrásai között felismerhető Dionysius Carthusiensis (1402/1403–1471) Speculum aureumának hatodik fejezete és Beda Venerabilis (672/673–705) Historia ecclesiasticája V. könyvének 13. fejezete. Az elhunyt lelkéért viaskodó angyal és ördög dialógusát több irodalomtörténész is a korai drámai emlékek közé sorolja, ez azonban erősen vitatott. A kézirat az abolitio idején került az Egyetemi Könyvtárba, feltehetően a pozsonyi klarisszák feloszlatott kolostorából. Az, hogy a Bod-kódex része volt-e az egykori Cornides-kolligátumnak, kétséges, bár az MTA számára Illés László a Cornides-kolligátum részeként másolta le 1841-ben (MTA Könyvtára, Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteménye, Ms. 864). Jelenlegi formájában Toldy Ferenc köttette be 1847 körül, s ő nevezte el Bod Péterről, a 18. században élt református lelkész–irodalomtörténészről.